Szeptember 8-án idén is megrendezésre került az Ikarus nap Mátyásföldön, melynek az Ikarus gyár melletti sportpálya adott otthont. A hétköznapokon üres utcákon az Ikarus Művelődési ház előtti járdán idős párok, kisgyerekes családok sétálnak a helyszín felé. A pályán már ott várakoznak a nap fő látványosságai. Egyből szemet szúr a felújítás alatt álló Ikarus 620-as az AMG pótkocsival, rögtön mellette egy Ikarus 31-es. Tőlük csak pár méterre ott vannak a többiek a NABI (North American Bus Industries) busza, egy Ikarus 55-ös, Ikarus 415-ös és a mai kor képviselője az S91-es midibusz.

Minden jármű nyitva áll az érdeklődők előtt. Többen fotóznak, mások csak megnézik a kisebb részleteket, olyanokat melyeken mindennapi utazás során sokan csak átsiklanak. Kipróbálják a régi, kényelmes üléseket, szemügyre veszik a vezetőfülkét.

Egyszer csak egy motor indul, buszok jönnek, mennek, hol az Ikarus gyárba hol nosztalgiajáratként  az Örs Vezér terére vagy éppen csak egy próbakörre.

A buszokon boldog, önfeledten beszélgető utasok, a menet elindult. Ám a jó hangulat helyét hirtelen – talán tudatosan, talán nem - a csend, az emlékezés csendje veszi át, amikor az egykori dolgozók, helybéli lakosok és közlekedésbarátok az autóbusz ablakán át betekintést nyernek és a betonkerítés mögött észreveszik az egykor oly híres gyár romos épületeit betört ablakait. Majd egy jobb kanyar következik, a benzinkút bejárata. Feltűnik a sebtében sárgára festett szerencsére meg nem valósult piac, az egykori csarnok és az emiatt lebontott foszfátüzem, valamint a raktár hűlt helye.

Az autóbuszokat az utak mellől mindenki csodálkozva nézi, legyen az 4 éves vagy fél évszázados jármű, hiszen nem mindennapi buszokról van szó.